A cukor hatása a testre és az elmére: a kellemetlen igazság

Mindannyian szeretjük és keressük az édes ízeket, ezt mindannyian tudjuk. Kiskorunk óta csináljuk, az anyatej a három makrotápanyag – fehérjék, lipidek és szénhidrátok – tökéletes kombinációja, és a tej íze túlnyomórészt édes.

Aztán megtanuljuk jutalmazni a jó cselekedeteket, vagy kényeztetni a gyerekeinket azzal, hogy mindig kínálunk nekik valami édeset. És amikor én gyerek voltam, sütik vagy finomságok csak vasárnap és ünnepnapokon voltak, de ezek között az idők között nagy különbség van.

Akkoriban nem volt választék az édességekből, míg ma már szinte minden termékben megtalálható az édesség és a cukor. Ez a kínálat pedig egyensúlytalanságot hoz a mai emberek választási lehetőségeibe és egészségük megőrzésébe.

Magában a cukorban, ha időről időre felelősségteljesen fogyasztjuk, az nem ártalmas. Azonban káros, ha beleesünk a fogyasztás szenvedélyébe, ha függővé válunk az édes íztől, és hagyjuk, hogy mindennapi szokássá váljon. És ez sajnos előfordul gyermekeknél és mentális betegségben szenvedőknél.

A cukor nemcsak anyagcserezavarokat okoz – metabolikus szindrómát, megemelkedett vércukorszintet, és ezáltal szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség vagy daganatos megbetegedések kialakulását. Sajnos a cukor az, amely közvetlenül befolyásolja az idegrendszert, a tisztaságot és az érzelmi stabilitást.

Hogyan viselkedik egy kisgyerek, aki megengedte magának az édességeket és túl sok cukros terméket evett? Az anyukák nagyon jól tudják a választ: „nyugtalan, ideges, nem lehet vele kijönni!” Szerinted ez nálunk, felnőtteknél másképp van? Az idegrendszer károsodása nyilvánvaló, a vércukorszint és az inzulinelválasztás növekedése nagy árat fizet a fizikai és mentális egészségért, sajnos!

Valahányszor olyannal beszélek, aki depresszióval, szorongással vagy pánikrohamokkal küzd, mindig azt tapasztalom, hogy ezeknek az embereknek diszfunkcionális kapcsolatuk van az étellel, túlzott édességigényük van, és ilyen termékek fogyasztásával.

Tudod, hogy néznek ki a neurofiziológiai változások egy olyan fogyasztónál, akit édességfüggőnek nyilvánítottak? Pontosan úgy, mint egy drogfüggőnél: a dopaminerg rendszer érintett, és az agy fiziológiája megváltozik, akárcsak egy heroinfüggőnél. Az agyvizsgálatok, számos, több mint tíz évvel ezelőtt publikált tanulmányban, szembesítenek minket ezzel a ténnyel: a cukor egy függőséget okozó termék, hatással van a dopaminerg rendszerre, és megváltoztatja azoknak az embereknek a viselkedését, akik ebbe a függőségi csapdába esnek!

Hol kezdjük, amikor ilyen kihívással nézünk szembe az életünkben?

1. Először is, jó, ha mindig emlékezünk arra, hogy kérhetünk segítséget, és mindig higgyünk abban: a körülöttünk lévő emberek segítségével sokkal gyorsabban kijuthatunk egy ördögi körből. Fordulhatunk szakemberhez, a családunkhoz vagy a baráti körünkhöz.

2. Töröld ki az otthonodból és a bevásárlólistádról a hozzáadott cukrot tartalmazó termékeket. Ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy megtanuld a címkék olvasását, és íme, milyen előnyökkel jár ez a kihívás!

3. Olvasd el a megvásárolt termékek címkéit!

A „cukrok” kifejezés egyszerű szénhidrátokra, monoszacharidokra utal: fruktóz, glükóz, galaktóz, ribóz stb. Ide tartoznak a diszacharidok is: szacharóz (glükózból + fruktózból áll), laktóz (glükózból + galaktózból áll), maltóz (2 glükózmolekulából áll). Ezenkívül vannak más összetett molekulák is, amelyekben nagyobb számú „cukor - monoszacharid” kapcsolódik össze.

Jó lenne különbséget tenni a „cukor” (szacharóz) és a „cukrok” (amelyek természetesen előfordulnak a különféle élelmiszerekben) között a termékcímkék olvasásakor.

Mennyi cukor van a különböző élelmiszerekben?

100% fehér cukor. De a gyümölcsök is tartalmaznak akár 20%-ban cukrot (fruktózból és glükózból áll). Ha monoszacharidokról beszélünk (fruktóz vagy glükóz gyümölcsökből vagy mézből), azok ugyanolyan könnyen felszívódnak, mint a fehér cukor. A többi tápanyag, a makro- és mikrotápanyagok is elengedhetetlenek: rost, fehérje, zsír, víz.

Tagadhatatlan, hogy a méznek vannak előnyei a finomított cukorral szemben, de ez egy másik téma. Először is a legjobb, ha teljesen kiiktatunk minden édeset, hogy újra nevelhessük az édesség utáni sóvárgást és igényt.

A címke olvasásakor tartsuk szem előtt, hogy a termék nem tartalmazhat cukrot vagy hozzáadott cukrot. Ha a cukrok szerepelnek a "Termék tápértéke" részben, akkor azok az élelmiszerben vannak, az rendben van. Ha azonban az összetevők között szerepelnek, akkor probléma van, az adott terméket kerülni kell, hagyni kell a polcon!

4. Ideiglenesen kerüld azokat az embereket és helyzeteket, ahol az édességeket visszaéléssel fogyasztják, ez nagyon fontos! Időre van szükséged, meg kell tanulnod kezelni magad és integrálni a nap élményeit anélkül, hogy édességhez folyamodnál. Ahhoz, hogy ezt sikerüljön megtenned, egy ideig nem kell távol tartanod magad az édesség csábításától.

5. És végül – de talán a legfontosabb lépés az édességekről való leszokásban – a meggyőződésed arról, hogy ezt meg kell tenned, és hogy tudod, miért teszed. Sőt, valami, ami szintén 100%-ban rajtad múlik: a meggyőződés, hogy bármilyen változtatást képes vagy végrehajtani az életedben, amikor igazán akarod.

Mit fontos még tudni a cukorról? Íme egy részlet a könyvemből, amit írtam, "#30NapCukorNélkül. AZ ERŐ A SIKERHEZ #együtt":

„Az elhízás, a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek elősegítése mellett a fogainkat, a hormonális vagy érzelmi egyensúlyunkat károsítja, a cukorfogyasztás a rák kialakulásának kockázatát is növeli.” Erre a következtetésre jutott Lewis Cantley, a Harvard Egyetem professzora és egyben a Beth Israel Deaconess Rákközpont igazgatója.

„A leggyakoribb rákos megbetegedések egyharmadának, beleértve az emlő- és vastagbélrákot is, inzulinreceptorok vannak a felszínén. Az inzulin ezekhez a receptorokhoz kötődik, és jelet küld a daganatnak a glükóz fogyasztására” – magyarázza Cantley.

Amikor cukrot eszünk vagy iszunk, az megemeli az inzulinszintet a szervezetben, ami katalizátorként működhet a rák kialakulásában. „Ha történetesen egy inzulinreceptorokkal rendelkező daganat van a szervezetünkben, az serkentőleg hat a vérből származó glükóz fogyasztására, így a daganat növekedni fog” – magyarázza Cantley.

Cantley professzor egy tudományos erőfeszítést vezet egy olyan gyógyszer kifejlesztésére, amely korlátozná a rákos sejtek hozzáférését a vércukorhoz. De addig is van egy tanácsa Cantley-nek:

„Ne egyél cukrot. Ha muszáj, próbáld meg minimálisra csökkenteni. Én így élem az életemet, távol tartom magam a cukortól!”

Jó egészséget kívánok neked, és hogy mindig tudatos döntéseket hozz az életedben!

A cikk szerzője: Dr. Lavinia Melania Bratu docens, biológus, klinikai pszichológus, táplálkozási tanácsadó